A RAH projekt

Szögi László:

A Magyar Értelmiségi Adattár (Repertorium Academicum Hungariae) elkészítése.¹

A magyar felsőoktatás, beleértve a külföldi egyetemeken való tanulást, 850 éves múltra tekint vissza. Az első magyarországi diákok már az 1150-es években megjelentek a Párizsi Egyetemen, s őket mintegy 13 ezer beiratkozó követte Európa univerzitásain Mohácsig. Az újkorban megerősödött a külföldi egyetemjárás és az első világháborúig további mintegy 87 ezer magyarországi diák látogatta Európa legkülönbözőbb egyetemeit. Ennek jelentőségét csak napjainkban kezdjük felmérni, hiszen ez azt mutatja, hogy a hazai értelmiség képzése akkor is folyamatos volt, amikor az itthoni viszonyok nem tették lehetővé egyetemek működtetését. Az első hazai egyetemet 650 éve alapították Pécsett és a következő évszázadokban a hazai történelmi felekezetek, majd a magyar állam 1949-ig 146 felsőoktatási intézményt hozott létre a Kárpát-medencében, amelyeknek kis része ma is működik. Ezek közül 66 működött a mai Magyarország területén, ami csupán az intézmények 45%-a. Az intézmények jelentős része, 55%-a, és azok dokumentumai a Trianoni Béke után a határokon túl maradt, így azok történetével az utódállamok érthetően alig, vagy más szempontok szerint foglalkoznak. Fontos megemlíteni, hogy hazai intézményeinkben 1918-ig mintegy 15 ezer külföldi végezte tanulmányait, főleg az egykori Habsburg Monarchia tartományaiból és a Balkán félsziget államaiból. Az európai tudományos transzferből Magyarország tehát nem csak küldőként, de befogadóként is szerepet vállalt, különösen a 18-20. században. Mindez mutatja, hogy a magyar felsőoktatás már a 20. század előtt aktív részese volt az európai tudományos életnek és óriási szerepe volt a magyar társadalom fejlődésében.
Sajnálattal kell megállapítani, hogy a magyar közvélemény a hazai felsőoktatás történelmi szerepéről, intézményeiről nagyon kevés ismerettel rendelkezik. Az elmúlt évszázadban nem végeztük el azokat az alapvető kutatásokat sem, amelyeket a legtöbb európai államban megtettek. Franciaországban, Németországban, Prágában, Krakkóban és Bécsben már a 19. század első felében megkezdődött a legfontosabb egyetemi források közzététele, s azt mondhatjuk, hogy ezek máig folyamatosak. Nálunk nem készültek el az egyetemi anyakönyv kiadások, forráskiadványok, többek között azért, mert e források egy része elpusztult, vagy a szomszédos országok levéltáraiban rejtőzött, nagyrészt feldolgozatlanul. Az 1956-ig hiánytalanul meglévő nagyszombati és pesti egyetem dokumentumainak jelentős része az Országos Levéltárba történt szovjet belövés nyomán pusztult el. Örvendetes, hogy a nyolcvanas évektől kezdve sorra alakultak meg a hazai egyetemi levéltárak, de nagy hiányosság, hogy máig van több olyan nagy múltú hazai univerzitás, ahol nem értették meg, hogy saját történelmi forrásaikat kötelesek szakszerű és a kutatható módon megőrizni. A fontosabbak közül a Debreceni Egyetem, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, az Óbudai Egyetem, máig nem biztosította saját és jogelődei levéltári dokumentumainak megfelelő őrzését. Sok helyen a megalakult egyetemi levéltárak is igen szegényes feltételek mellett működnek, így nem mindig képesek maradéktalanul betölteni hivatásukat. Hazai egyetemtörténet írásunk az elmúlt évtizedben fokozatosan változáson megy keresztül. Számos pozitív kezdeményezés közül érdemes kiemelni, hogy több egyetemen kezdték meg a források publikálását.² Új egyetemtörténeti folyóiratok keletkeztek,³ és létrejött az MTA és az ELTE együttműködésével egy Egyetemtörténeti Kutatócsoport.⁴ Korábban sajnálatosan sokszor jellemző volt az, hogy a különböző egyetemi jubileumok alkalmával tetszetős formában, szépen illusztrált ünnepi albumok jelentek meg, kevés szöveggel, anélkül, hogy az intézmény történetére vonatkozó eredeti forrásokat alaposan kutatták volna és a forráskritika módszereivel hiteles képet alkottak volna az adott intézmény múltjáról és történeti szerepéről. A rendszerváltásig ezt lehetett politikai okokkal magyarázni, hiszen a 20. század eseményeit sokáig nem volt szabad objektíven megítélni. Napjainkban ezzel azonban már nem lehet megindokolni azt, hogy miért nem végzik el azokat a szükséges forrásfeltárásokat és kutatásokat, amelyek nélkül hiteles egyetemtörténetet nem lehet írni. Máig el vagyunk maradva a magyar felsőoktatás történetének korszerű bemutatásával.
Különösen aggasztó, hogy megfelelő információk, és idegen nyelvű publikációk hiányában a nemzetközi szakmai közvélemény sincs tisztában a magyar felsőoktatás évszázados múltjával és jelentőségével, így alábecsüli annak értékét. Nem véletlen, hogy külföldön sokan az 1918 előtti kolozsvárit régi román egyetemnek tekintik, vagy rosszabb esetben azt sem tudják, hogy Nagyszombatban a magyar jezsuiták alapítottak egyetemet. A szomszédos országokban elsősorban Szlovákiában és Romániában, ma is nagy számban jelennek meg jól szerkesztett, gazdag képanyaggal ellátott angol, francia és német nyelvű kötetek, egykori magyar egyetemekről, tanintézetekről, amelyekből azonban nem világlik ki ezen intézmények magyar jellege és a magyar művelődésben betöltött szerepe. A magyar kultúrpolitika több mint egy évszázada folyamatosan abba a hibába esik, hogy nem áldoz eleget a kulturális propagandára, így a világ közvéleménye nem tud eleget a magyar tudomány és kultúra értékeiről és különösen keveset a magyar felsőoktatásról. Napjainkban már egyre inkább nemzetközi egyetemtörténeti projektek jellemzik a kutatást, amelyekben sok nagy hagyományú európai egyetem kutatói vesznek részt. Ezek keretében nemzetközi adatbázisok készülnek, többek között az egyetemi hallgatók és tanárok nemzetközi mobilitásáról a középkortól a 20. századig. Ezek közül itt is kiemelem azt az adatbázist, amelyet saját projektünk példájának tekintünk, a Repertorium Academicum Germanicum nevet viselő német és svájci összefogással 13 éven át készült munkát.⁵ Ennek nyomán neveztük projektünket Repertorium Academicum Hungariae-nek.⁶ Sok egyetem több évszázados tanrendi anyagát teszi közzé ugyancsak adatbázis formájában,⁷ és természetesen folyamatosak a nemzetközi tematikus kutatások, amelyek számos kiadványsorozatban látnak napvilágot. A History of Universities, a Jahrbuch für Universitätsgeschichte, vagy a CIAN Revista de Historia de las Universidades és más folyóiratok a nemzetközi egyetemtörténeti kutatás eredményeit is közlik. Meg kell mondani, hogy térségünkből a lengyel egyetemtörténészek azok, akik legintenzívebben tudtak bekapcsolódni a nemzetközi kutatási projektekbe, s akik ehhez a legtöbb állami támogatást is tudják megnyerni. Magyarország, bár felmutathat már jentős eredményeket, de a nemzetközi projektekbe alig tudott bekapcsolódni.
Napjaink feladata lehet felsőoktatási forráskiadványok, ma már nélkülözhetetlen elektronikus adatbázisok készítése, illetve egyes tematikus kutatások elvégzése és publikálása magyar és idegen nyelveken. A legfontosabb feladatok közül csak néhányat említünk: Be kell fejezni a középkori és újkori magyar egyetemjárás adattárainak kiadását és azt az interneten is közzé kell tenni. El kell készíteni a kezdetektől fogva a magyar felsőoktatási intézményekben oktatók és tanulók minél teljesebb elektronikus adattárát, fokozatosan előbb 1918-ig, majd később legalább 1948-ig. Folytatni kell a magyar felsőoktatás korszakait bemutató dokumentumkötetek kiadását. Tanrendi adatbázisok összeállítását kell megkezdeni a legfontosabb egyetemek oktatási tevékenységéről. Folytatni kell a hazai felsőoktatási szakirodalom bibliográfiájának készítését és el kell készíteni egy részletes és egységes magyar felsőoktatás-történeti kronológiát. Különösen fontos az 1945 és 1990 közötti magyar egyetemtörténet forrásainak feltárása, s azok alapján a szakszerű monográfiák elkészítése. Foglalkozni kell az eddig alig feltárt egyházi és felekezeti felsőoktatási intézmények történetével. Mindez természetesen hosszú évek programja lehet, de e munkák megkezdése már nem halogatható. Az alábbiakban ezek közül egy kérdéssel kívánunk foglalkozni, ez pedig a Magyar Értelmiségi Adattár készítésének részletei.

A projekt célja

Magyarországon jelenleg nem áll az a tudás rendelkezésünkre, hogy történelmünk egyes korszakaiban pontosan kikből állt a magyar értelmiség. Természetesen először magának az értelmiségnek a fogalmát kell meghatározni, s ehhez mi azt az egyszerű megoldást választottuk, hogy azon személyek tanulmányi adatait kell összegyűjteni, akik az adott korban a középfokúnál magasabb szintű hazai oktatási intézményben tanultak. Egy ilyen adattárnak egyrészt e személyek tanulmányi adatait kell tartalmaznia, másrészt az adott személyek karrierpályájának adatait. A jelentősebb személyekről ez utóbbi adatok a különböző lexikonokban és más adattárakban már megtalálhatók, s ezek napjainkban már elektronikusan könnyen csatolhatók egy elektronikus adatbázishoz. Ugyanakkor a lexikonokban csak töredéke szerepel azon személyeknek, akik az elmúlt évszázadokban a külföldi és hazai egyetemeket látogatták. A munka első fázisában tehát el kellett készíteni egy olyan számítógépes adatbázist, amely egységes formában tartalmazza minden olyan magyarországi születésű személy tanulmányi adatait, akik a középkori kezdetektől – első fázisban – 1850-ig a külföldi felsőoktatási intézményekben beiratkoztak. Ezen kívül, ugyancsak 1850-ig mindazoknak tanulmányi adatait, akik bármely, a történelmi Magyarországon, Erdélyben és Horvátországban működő felsőoktatási intézményben beiratkoztak. E két adattárat egyesítve bocsájtjuk ezt az interneten a kutatók rendelkezésére. A projekt második fázisában ugyanilyen adatbázis készítendő az 1850 és 1918 között a külföldi és hazai felsőoktatásban résztvevő személyekről. Távlatilag elkészíthető egy harmadik adatbázis is az 1918-1948 közötti külföldi és hazai felsőoktatásban résztvevőkről, de ennek módszertani megoldása már el kell térjen a korábbiaktól, pl. a többszöri határváltozások következtében. A korszakhatárokat csupán röviden kívánom indokolni. 1850 az oktatásügyben is a feudális korszak végét, a Leopold Thun miniszter által bevezetett polgári tanulmányi rendszer kezdetét jelenti, amitől kezdve teljesen átalakult a hazai felsőoktatás is, tehát ez önként adódó cezúra. 1918 a történelmi Magyarország felbomlásának időpontja, amikor számos addig létező hazai felsőoktatási intézmény megszűnt, esetenként székhelyet váltott, ezért ez is egyértelmű ez a korszakhatár. Végül 1948 a kommunista diktatúra kezdete Magyarország történetében és ez is óriási változásokat hozott a magyar felsőoktatás intézményi hálózatában, tehát korszakhatárnak tekinthető. Az alábbiakban az első korszakkal részletesen, a másodikkal rövidebben kívánok foglalkozni, hiszen ezek elkészítése is óriási munka és sok évet vesz igénybe.

A külföldi egyetemjárás adatai

A külföldi egyetemjárás kutatása Közép-Európában a történettudomány igen kedvelt témája, hiszen számos nemzet történetében évszázadokon keresztül a peregrináció volt az egyetemi szintű képzés egyetlen lehetősége. Ezzel a témával gyakorlatilag minden nemzeti történetírás bőven foglalkozott évszázadok óta, és napjainkban Közép-, és Kelet-Európában különös figyelmet fordítanak e kérdés vizsgálatára. A legrégibb egyetemekkel rendelkező olasz és francia történetírás inkább befogadó, vagy célországnak számító hazai egyetemeit vizsgálta a hozzá érkező külföldiek számát, hovatartozását feltárva. Ezekből az országokból kevesen mentek Európa más egyetemeire, de a belső vándorlás a relatíve sok egyetem között magától értetődő volt. A német történetírás is alapos gonddal vizsgálta elsősorban a közép- és koraújkori itáliai német egyetemjárást, amelyeket forráskiadványokban tett közzé.⁸ A német peregrináció történetét könyvek és konferenciák tucatjai tárgyalják.⁹ Az egyetemjárás a középkori Európában az egységes latin nyelv, az egységes egyházi előképzés miatt rendkívül egyszerű volt és a fontosabb egyetemeken olyan nagy volt a külföldi hallgatók aránya, hogy azt ma megérteni is nehéz. A Brit szigetektől, Skandinávián át a Baltikumig, és Portugáliától Szicílián át Erdélyig és Lengyelországig a diákok ezrei keltek útra, hogy egy távoli egyetemen szerezhessék meg a tudást, s persze a későbbi egyházi, vagy világi karrierhez szükséges tudományos fokozatokat. A peregrináció irányát és mértékét a politikai változások erősen befolyásolták. A középkorban például a nagy nyugati egyházszakadás idején az határozta meg, hogy mely országokból merre mentek tanulni a diákok, hogy az adott állam az avignoni, vagy a római pápa működését ismerte el legálisnak. Avignon egyeteme ebben az időben nemzetközi jelentőséggel bírt, később az iránta való külföldi érdeklődés radikálisan csökkent. Ugyanebben az időben, mivel Skócia Avignont ismerte el, Anglia pedig Rómát, csökkent az angol egyetemeken tanuló skótok száma és növekedett a francia egyetemek iránti érdeklődés.¹⁰ Közvetve ez a tény is vezetett az első skót egyetem megalapításához. Az Ibériai-félszigetről nagy számban érkeztek klerikusok Itáliába és Dél-Franciaországba.¹¹ 1364-ben a külföldi diákok részére alapították meg Bolognában a Collegio di Spagna-t,¹² elsősorban a spanyol és portugál területről érkezőknek. Hasonló kollégiumok, vagy bursák számos egyetemen alakultak. A portugál peregrinusok hatalmas számban tanultak Salamanca, Párizs és Bordeaux egyetemein.¹³ Az 15-16. században Itália volt az Európai peregrináció fő célpontja, a humanizmus és reneszánsz világa vonzotta a tanulók százait. Magyarország, mint az európai periféria része, ebbe a folyamatba viszonylag későn kapcsolódott be nagyobb számú diákkal és lemaradásunk a nyugattól ezen a téren rendkívül pontosan meghatározható. A lemaradás más mértékű a német birodalommal szemben, vagy éppen az európai periféria más országaival szemben. Erre nézve érdekes példát tudunk felhozni. Skóciában összegyűjtötték az első skót, a St.Andrews-i Egyetem alapítása előtt külföldön graduált skót diákok adatait.¹⁴ Ebben mintegy 1100 személy adata található az 1150 és 1410 közötti évekből. Természetesen közülük nagyon sokan a két angol egyetemen graduáltak, ahol a skótok alkották az egyik akadémiai nemzetet a Borealesnek nevezett „északi” diákokat. A másik akadémiai nemzet az Australes-nek nevezett „déli” volt.¹⁵ Ugyanezen idő alatt, tehát 1154 és 1410 között a Magyar Királyságból 1175 külföldi egyetemen történő beiratkozást rögzítettünk. E diákok közül nem tudjuk biztosan, hányan graduáltak, de az látszik, hogy nem lehetett nagy különbség Skócia és Magyarország korabeli peregrinációjának nagyságrendje között. Érdekes feladat lehet a jövőben az egyes európai országok peregrinációjának összehasonlító vizsgálata a különböző történelmi korszakokban.
A kevésbé átfogó egyetemi rendszerrel bíró közép-, kelet-európai kisebb, vagy közepes méretű nemzetek számára az egyetemjárás vizsgálata fontos politikai célt is szolgál. A nemzeti értelmiség, a politikai és gazdasági élet, de még a nemzeti művészet vezető rétegének kialakulásában kikerülhetetlenül fontos szerepet játszottak a külföldi egyetemek. Ezen belül Közép-Európában a német felsőoktatásnak volt döntő hatása nemcsak a Duna táj népeire, de a Balkán egészére, a lengyel és az orosz értelmiségre csakúgy, mint Skandinávia több területére. E területek egy részén vizsgált korszakunkban vagy még alig voltak egyetemek, vagy a felsőoktatás hálózata éppen csak kialakulóban volt, így érhető, hogy a magas szintű tudás megszerzése érdekében sokan választották a korabeli Európa első vonalba tartozó egyetemeit és főiskoláit. Az egyetemjárás szokása a történeti Magyarországon minden korszakban meghaladta az európai átlagot, aminek egyik természetes oka a hazai egyetemi rendszer igen késői kiépülése, de másik oka az a jelentős motiváció, ami nemzetiségtől és felekezettől függetlenül jellemezte e térséget. Ennek következtében igen nagy társadalmi igény, ha úgy tetszik kötelező szokás volt a tudást a legnagyobb európai kulturális központokban megszerezni. E tudományos és egyetemi kapcsolatok feltárásában, térségünkben a leghatározottabb törekvés a lengyel történetírásban tapintható ki. Figyelemre méltó, hogy komoly állami támogatással már az 1988-as bolognai jubileum idején tanulmánykötetet jelentettek meg,¹⁶ majd 1990-91-ben olasz segítséggel imponáló kiállításokat szerveztek, és könyvet adtak ki a lengyel-itáliai egyetemi kapcsolatok történetéről.¹⁷ A német-lengyel egyetemi kapcsolatokról, ezen belül is a németországi lengyel peregrinációról is részletes közlemények jelentek meg¹⁸ és a kutatások tovább folytatódnak, sőt az egyes németországi lengyel diákkolóniákról is készülnek feldolgozások.¹⁹ A lengyel vizsgálatok számunkra módszertanilag is érdekesek, hiszen nyilvánvalóan nem könnyű a három birodalomhoz tartozó lengyel diákság külföldi egyetemjárását egységes szemléletben vizsgálni. Itt is alapvető kérdésként tehető fel, hogy ki tekinthető a kutatás körébe tartozó peregrinusnak. Érthető, hogy a lengyelek esetében a korabeli államhatárok érdektelenek.
Közép-Európában újabban a román történetírás tesz jelentősebb erőfeszítéseket az újkori román egyetemjárás forrásainak feltárására.²⁰ Természetesen itt az osztrák és német kapcsolatok mellett kiemelt szerepet játszanak a francia egyetemek is, így a román vizsgálatok földrajzilag tágabb körre terjednek ki.²¹ A szerb értelmiség kialakulásában hasonlóan jelentős a külföldi, köztük a német egyetemek látogatása, így érthetően növekedett az e témakörben publikált cikkek száma.²²
A görög, cseh, szlovák, orosz és bulgár történészek ugyancsak végeznek kutatásokat, főleg a 19. században külföldön tanult peregrinusaik adatainak feltárására.²³ Érdekes, hogy az elmúlt években bekövetkezett európai változások, az új nemzeti államok létrejötte során, a Baltikumtól²⁴ a Balkánig tovább növelte az ilyen típusú kutatások iránti igényt, hiszen a politikai önállóságukat elért nemzetek egyaránt keresik nemzeti intelligenciájuk kialakulásának forrásait és a peregrináció e folyamatban mérvadó tényezőnek számít. Figyelemre méltó tény, hogy a messzi Távol-Keleten a japánok, akiknek éppen a 19. században alakult ki jelentős kapcsolata az európai tudományossággal, az elmúlt években szintén támogatták az ilyen jellegű kutatásokat. 1865-től kezdve egyre nagyobb számban iratkoztak be japán diákok az európai egyetemekre és főiskolákra és e hallgatókról a közelmúltban részletes adattár került kiadásra.²⁵ Végezetül érdemes megemlíteni, hogy a skandináv államokban is folynak az egyetemközi kapcsolatokra és a német nyelvterület egyetemein tanuló nem kisszámú skandináv diákokra vonatkozó kutatások.²⁶
A külföldi magyar egyetemjárással foglalkozó szakirodalom a középkor és a kora újkor tekintetében gazdagnak mondható és kisebb nagyobb kiadványokban közlésre is került a különböző európai egyetemi centrumokban tanuló magyarországi diákság névsora. E névsorok legnagyobb része azonban a külföldön kiadott forrásanyagra támaszkodott és adatok közlése általában megakadt a francia forradalom körüli években, vagy csak nagyon ritkán jutott el a 19. század közepéig. A múlt század végén Ábel Jenő szerkesztésében megkezdődött a "Magyarországi tanulók külföldön" című sorozat kiadása. E sorozat keretében az első kötetben Mokos Gyula ugyan közölte a jénai magyar diákok névsorát 1882-ig, de később a németországi egyetemek már nem kaptak helyet a rövid életű sorozatban. Az erdélyi szász és a protestáns magyar történetírók is számos közleményt jelentettek meg a svájci, holland és német protestáns egyetemek magyarországi és erdélyi hallgatóiról, de ezen kiadványok is csak ritkán alapultak az eredeti levéltári forrásanyag feltárásán és általában nem jutottak túl az 1840-es éveken. A klasszikus egyetemek mellett az eddigi kutatások során alig terelődött a figyelem a 19. században egyre jelentősebb német műszaki főiskolákra és a később alakult agrár, illetve közgazdasági, kereskedelmi akadémiákra. Néhány közlemény mutatta be a művészképzés legfőbb németországi helyszíneit. Az elmúlt években felélénkültek a 19-20. századi egyetemjárásra és tudományos kapcsolatokra vonatkozó kutatások. Karády Viktornak a polgári korszakra vonatkozó és széles európai összehasonlításban végzett kutatásai jelentős tényekre hívták fel a figyelmet az 1867-1944 közötti időszakból.²⁷ Mások a német-magyar egyetemi kapcsolatok természettudományi vonatkozásait mutatták be.²⁸
A külföldi magyar egyetemjárás hazai irodalmát ismerve elmondható, hogy bár a 18. század közepéig a források nagyobbrészt feltártak, mégis a különböző közlemények sokszor már alig elérhető régi, vagy éppen külföldi folyóiratokban, vagy közleményekben jelentek meg, ezért nagyon hiányzik egy olyan adattár kiadása, amely egybeszerkesztve egységes módon mutatná be a közép- és koraújkori peregrinációról rendelkezésünkre álló információkat. Ilyen adattár összeállítását Erdély vonatkozásában már elvégezték az ottani magyar kutatók,²⁹ de a történeti Magyarország egészéről hasonló forráskiadvány megjelentetése még várat magára. E munka elkészítésének fontosságára Tonk Sándor kandidátusi értekezésében is felhívta a figyelmet, utalva arra, hogy kizárólag egy régió vizsgálatával nem kaphatunk valódi képet a magyar peregrinációról.³⁰ Ilyen adattár összeállítását sürgette már 1927-ben Lukinich Imre is a magyar egyetemjárásról írt rövid tanulmányában.³¹ Az ELTE Egyetemi Levéltárában ezért kezdtem meg több mint két évtizede a magyar egyetemjárás kutatását kollégáimmal és tanítványaimmal. Az eltelt időben, a mai határok szerint számítva 27 európai ország mintegy 240 felsőoktatási intézményének³² könyvtári és levéltári anyagát tekintettük át, egy-egy nagyobb intézményben sokszor több hónapon át kutatva. Jelenleg 1154 és 1850 között 53700 külföldi egyetemen történt hazai beiratkozást rögzítettünk adatbázisban. A leendő Magyar Értelmiségi Adattár külföldi része tehát már rendelkezésre áll.

A nemzeti felsőoktatás adatai. Nemzetközi és hazai előzmények

Az európai nemzetek történetírása a 19. század első felében figyelt fel saját egyetemeik dokumentumainak fontosságára és már ekkor megkezdte az egyetemi anyakönyvek közzétételét. Hosszan lehetne sorolni az ilyen forráskiadványokat, de inkább csak illusztrációként említem meg, hogy a Wittenbergi Egyetem anyakönyveit már 1841-ben kezdték el kiadni.³³ Prágában 1832-ben már hozzákezdtek a munkához, de sajnos később abbahagyták, s ez óriási hiba volt, mert az egyetem legrégibb matrikulái eltűntek a második világháborúban.³⁴ Párizsban az 1890-es években már sorozatban jelentek meg ilyen kiadványok, amelyeket azóta is folyamatosan adnak ki.³⁵ Érdemes Lipcsét megemlíteni, ahol 1895-től napjainkig három sorozatban az egyetem 1409-1909 közötti valamennyi anyakönyvét közzétették.³⁶ Térségünkből Krakkóban immár a második, modern kiadását is elkészítették az egyetemi matrikuláknak,³⁷ míg Bécsben immár 1778-ig jutott el az anyakönyvek kiadása.³⁸ Gyakorlatilag elmondható, hogy a magyar szempontból fontos német, osztrák, lengyel és olasz egyetemek és akadémiai gimnáziumok anyakönyvei már a második világháború kezdetéig publikálásra kerültek, de a 20. század végéig még a legtöbb hiányt is pótolták.³⁹ Nézzük meg mi helyzet hazánkban? Magyarországon a királyi akadémiák és a különböző felekezetű líceumok adtak ki emlékkönyveket a dualizmus korában és ezekben esetenként közöltek hallgatói névsorokat is. A Pozsonyi és Kassai Akadémiákról szóló kötetekben névsort nem adtak közre. A Győri Akadémia történeti köteteiben 1719-től hiányosan, majd 1776-tól folyamatosan találunk névsort 1806-ig, de csak a neveket. A Nagyváradi Akadémia történetéről szóló kötetben a jogászok névsora található1788-tól 1888-ig, de itt is csak a nevek és semmilyen más adat. Az evangélikus líceumokról is készültek történeti összefoglalók, de névsorokat nem tartalmaznak. A katolikus líceumokról készült kötetek esetenként tartalmaznak névsorokat, pl. Egerben, de itt csak a jogászok névsorát tették közzé 1767-től 1896-ig. A református kollégiumokról számos munka jelent meg, a 19. század végéig, de csak ritkán közöltek névsorokat. A szakfőiskolák névsorainak kiadását is megkezdték, elsősorban Selmecbánya esetében. A 20. században az erdélyi kutatók nagyon sok kollégium tógatus diákjainak névsorát publikálták, immár részletesebb adatokkal, de nem egységesített formában. Magyarországon A Sárospataki Kollégium diáknévsora 1777-ig kiadásra került, a későbbi korszak anyaga nincs feldolgozva. A közelmúltban jelent meg a debreceni és a pápai református kollégiumok adattára, más- más metódus szerint feldolgozva.

Az adatbázis hazai forrástípusai

A legegyszerűbb lehetőség az lenne, ha valamennyi szóba jöhető intézmény eredeti anyakönyvei meglennének, s ezek alapján könnyen elkészíthető lenne a szükséges adatbázis. E feltétel azonban nem áll rendelkezésünkre, hiszen az elmúlt évszázadokban az intézmények jó része jogutód nélkül megszűnt, anyaguk jó esetben valamilyen levéltárba került, a valóságban azonban részben, vagy egészben elpusztult, vagy csak hiányosan maradt ránk. Tehát az eredeti beiratkozási anyakönyvek csak kevés esetben maradtak meg, így más forrásokat is kell keresnünk. Az úgynevezett klasszifikációs listák, tehát a diákok tanulmányi eredményeit tartalmazó névsorok nagyon értékes adatokat tartalmaznak, mintegy helyettesítik az immatrikulációkat. Sok esetben, különösen az 1780-as évektől kezdve hasznos források az évenként nyomtatásban megjelent ún. érdemsorozatok, amelyek ugyan csak neveket tartalmaznak, de hiány esetén hézagpótlók lehetnek. Ilyenek a nyomtatott, vagy kézírásos oklevelek és bizonyítványok is, amelyekben sok személyes adat található. Egyházi tanintézetek esetében jó forrástípus nagyjából az 1760-as évektől kezdve az ugyancsak évenként kiadott kalendáriumok, vagy sematizmusok sorozata, amelyeket nem csak a római katolikus, hanem más felekezetek esetében is használhatunk. Az említetteken kívül még számtalan másodlagos forrás is szóba jöhet, amelyek hiánytalan felsorolása szétfeszítené e cikk kereteit. Csak említés szintjén utalok az intézményi diariumok bejegyzéseire, a promóciós jegyzőkönyvekre, az egyetemi promóciókkal kapcsolatban kiadott üdvözlő nyomtatványokra, az intézményekben működő Mária Kongregációk névsoraira, vagy a protestáns diákok által a kollégiumok törvényeit aláíró eredeti névsorokra. Mindezek említésével csak jelezni szerettem volna, hogy másodlagos forrásokból nem egy esetben olyan intézmények hallgatói névsorát is rekonstruálni tudjuk 80-90%-ban, ahol az eredeti anyakönyvek teljes egészében elpusztultak.

A feldolgozandó intézmények 1850-ig

A honlapon közöljük a feldolgozott azon hazai intézetek névsorát, amelyekben 1850 előtt valamely korszakban felsőfokúnak tekinthető oktatás folyt. Az adatok rovatban szereplő évszámok nem az intézmény működési idejére utalnak, hanem arra a periódusra, amelyből rendelkezünk hiteles korabeli levéltári dokumentumokkal, hallgatói nyilvántartásokkal. A további folytatásra való tekintettel a későbbi korszak intézményeit is felsoroltuk A hosszú névsorhoz néhány megjegyzést kell tennem, hogy az olvasó pontosan értse a felsorolást. Először is az azonos városban működő intézeteket, néha többször kellett megemlíteni, mert egyes korszakokban teljesen más volt a szerepük, a jogállásuk és a felépítésük. Így teszünk különbséget a Kolozsvári Jezsuita Akadémia, az Állami Egyetem és az ottani Királyi Líceum, vagy Jogakadémia között. Négy kisebb intézmény esetében kivételt tettünk előzetes feltételünk alól. A József Ipartanoda, az Állatorvosi Intézet, az Első Magyar Művészeti Akadémia és a Fiumei Tengerészeti Szakiskola esetében 1850 előtt nem volt feltétel a középiskolai végzettség, de mivel speciális szakoktatásról van szó esetükben, úgy éreztük érdemes a figyelemre, ezek hallgatóinak összetétele. Nehéz kérdés a református kollégiumok adatbázisának elkészítése, mivel még a kutatók között sincs teljes egyetértés abban, hogy e kollégiumoknál mikor mi számított felsőoktatásnak. Jelenleg azt a megoldást választottuk, hogy a tógatus diákokat, vagyis azokat, akik aláírták az adott kollégium törvényeinek betartását, tekintjük felsőfokú hallgatóknak. Ezzel a megoldással nagyon megnőtt az adatbázisba bekerülő református kollégiumok száma, ami esetenként csak néhány, más esetekben viszont óriási számú hallgatót jelent. Olyan intézmények, mint pl. a csurgói, vagy a komáromi református kollégium azért szerepelnek a névsorban, mert a 19. század első felében logikai osztályt is fenntartottak, tehát néhányan a korabeli bölcsészeti tanfolyam első évfolyamát itt végezhették. A felsorolt 118 intézmény közül 17 szerzetesrendi felsőoktatási intézmény, amelyeknek adatbázisát később szándékozunk elkészíteni, de a munka első fázisában ettől el kellett tekintenünk. Ennek oka az, hogy 1850 előtt a szerzetesek képzése teljesen eltért más képzési formáktól. Gyakorlatilag évenként, esetleg szemeszterenként más-más rendházban végezték tanulmányaikat, így a feldolgozásnál esetükben más módszertant kell majd alkalmazni. A munka jelenlegi fázisában tehát 101 tanintézet adatbázisát készítjük el a kezdetektől 1850-ig. A 101 tanintézet székhelye közül 38 intézmény (37,6%) található a mai Magyarországon, 29 intézmény (28,7%) Romániában, 24 intézmény (23,7%) Szlovákiában, 7 intézmény (6,9%) Horvátországban, 2 intézmény (2%) Szerbiában és 1 intézmény (1%) Ukrajnában. A fentiekből következik, hogy elsőként körbejárva a Kárpát-medencét a legkülönbözőbb levéltárakban és könyvtárakban meg kellett találnunk az adott intézmény fennmaradt levéltári és egyéb forrásait. Szerencsére napjainkban már viszonylag könnyen lehet kutatni a szomszédos országok levéltáraiban, és valóban esetenként sok segítséget kaptunk a szomszéd országok archívumaiban dolgozó kollégáktól. A feltárt anyagokról digitális felvételeket készítettünk és ezután kezdődhetett meg az egyes adatbázisok elkészítése. Ugyanakkor még ma is előfordul, hogy már feldolgozott intézetekhez új források kerülnek elő, s ezekkel ki kell egészíteni a már meglévő adatbázisokat.

A tanulmányi adatbázis szerkezete

Az alábbiakban röviden mutatom be az adattár szerkesztésének alapelveit. Lényeges tudnivaló, hogy a készülő adatbázis tudatosan nem felel meg a forráskiadványok összeállításánál alkalmazott klasszikus szabályoknak. Egy számítógépes adattár minden esetben többlet információval, hozzáadott értékkel rendelkezik a forráskiadáshoz képest. Ennek oka, hogy az egységes feldolgozás következtében olyan lekérdezésekre nyújt lehetőséget, amelyhez sohasem juthatunk el az egyszerű, de természetesen más szempontból nagyon hasznos forráskiadványok alapján. A rendkívül eltérő egyetemi forrásanyagok felhasználásánál arra törekedtünk, hogy lehetőség szerint valamennyi hallgatóról azonos típusú adatokat, azonos formában közöljünk. A források különbözősége azonban ezt nem mindig tette lehetővé, így bizonyos adatoknál eltekintettünk a betűhív közléstől, mert ez az adattár áttekinthetőségét rendkívüli mértékben zavarta volna. A mellékelt szerkezeti felépítésben valamennyi rovat és az azokhoz készített módszertani leírások megtalálhatók

_{¹ Jelen tanulmány az MTA-ELTE Egyetemtörténeti Kutatócsoport (213 TKI 738) munkája keretében készült.
² Még az 1970-es évek végén megkezdődött egy „Felsőoktatástörténeti kiadványok” című sorozat közzététele, amelyben többek között a magyar egyetemtörténet egyes korszakainak fontos dokumentumait publikálták. Az 1990-es években azután sorra jelentek meg hasonló kiadványok. A „Régi magyar egyetemek emlékezete” című kötetben kötetben a középkori és kora újkori magyar egyetemalapítások levéltári iratait adták ki latin és magyar nyelven. A Szegedi Egyetem Régi Magyar Irodalmi Tanszékén egy főleg felsőoktatás történeti forrásokat tartalmazó sorozat közzétételét kezdték meg. A „Fontes Rerum Scholasticarum” címet viselő sorozatban számos erdélyi protestáns akadémia hallgatói névsorát is közölték, de az „Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez” című sorozat ide számítható. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltárában pedig több olyan kiadványsorozat is készül, amelyben többek között az egykori hazai egyetemek és akadémiák hallgatói névsorait adják közre a ma már feltárható levéltári anyagok alapján. Ezek közül megemlíthető a „Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem Történetéből”, valamint a „Felsőoktatástörténeti Kiadványok. Új sorozat” címet viselő kiadványok. Az e sorozatokban megjelent munkák megtekinthetők az ELTE Levéltár honlapján: https://leveltar.elte.hu. Ilyen sorozatokat adtak ki Budapesten az Állatorvostudományi Egyetem, a Közgazdaságtudományi Egyetem (ma Budapesti Corvinus Egyetem), az egykori Kertészeti Egyetem (ma a Szent István Egyetem része), a Magyar Képzőművészeti Egyetem és a Magyar Iparművészeti Egyetem levéltárai.
³ Ilyen például a Debrecenben megjelenő Gerundium és a Pécsen készülő Per aspera ad astra című folyóiratok.
⁴ A kutatócsoport Draskóczy István, majd 2022-től Fazekas István egyetemi tanár vezetésével 2013. július 1-én alakult meg és három munkacsoportban fejti ki tevékenységét. Részleteket lásd: egyetemtortenet.elte.hu
⁵ Rövidítve RAG. Die graduierten Gelehrten des Alten Reiches zwischen 1250 und 1550. Hasonló adatbázisok Olaszországban (Pl: Az olasz egyetemek közös adattára. CISUI Centro interuniversitario per la storia delle universitá italiane, vagy Onomasticon. Prosopografia dell’Universitá degli studi de Perugia), Lengyelországban (Pl: CAC. Corpus Academicum Cracoviense), Franciaországban és másutt is készülnek
⁶ Azért nem Repertorium Academicum Hungaricum, mert jelezni akartuk, hogy nem a magyar nemzetiségű hallgatók adatbázisa készül, hanem minden magyarországi hallgatóé, függetlenül nemzetiségétől és vallásától.
⁷ Ezek közül kiemelésre érdemes a Lipcsei Egyetem 1814 és 1914 közötti évszázadból elkészült tanrendi adatbázisa. Historische Vorlesundsverzeichnisse der Universität Leipzig. histvv.uni-leipzig.de Az ELTE Levéltára készített Magyarországon hasonló adatbázist, amely az Egyetemi Könyvtár és Levéltár honlapján már 1785-től 1885-ig megtalálható.
⁸ Ld: Luschin von Ebengreuth: Vorläufige Mitteilungen über die Geschichte der deutschen Rechtshörer in Italien = Sitzungberichte der kaiserlichen Akademie der Wissenschaft in Wien. Philosophisch-Historische Klasse 127. Wien 1892., az ujabbak közül: Die Matrikel der deutschen Nation in Perugia 1579-1727. (Hrsg: Fritz Weigle) Tübingen 1956. és Die Matrikel der deutschen Nation in Siena 1573-1738 (Hrsg: Fritz Weigle) Tübingen 1962. Újabban: Jürg Schmutz: Die deutschen Rechtsstudenten an der Universität Bologna 1265-1425 1-2. Basel 2000. 800 o
⁹ Legyen szabad itt az olvasót egyelőre három alapvető német egyetemtörténeti bibliográfiához utasítani: Bibliographie zur Universitätsgeschichte (Verzeichnis der im Gebiet der Budesrepublik Deutschland 1945-1971 veröffentlichten Literatur)(Bearb: Edwin Stark. Hrsg: Erich Hassinger.) Freiburg-München 1973., Thomas Pester: Geschichte der Universitäten und Hochschulen im deutschsparachigen Raum von der Anfängen bis 1945. (Auswahlbibliographie der Literatur der Jahre 1945-1986) Universitätsbiblio-thek Jena 1990. A régebbi irodalomról: Bibliographie der deutschen Universitäten. (Bearb: Wilhelm Erman und Ewald Horn.) Leipzig-Berlin 1904. (Az 1899-ig megjelent irodalomról.) A témát közép-európai szempontból tárgyaló fontos kiadványokat jelentetett meg az Osztrák Kelet- és Délkelet Európa Intézet a "Wegenetz európäischen Geistes" két kötetében. I. Wissenschaftszentren und Geistige Wechselbeziehungen zwischen Mittel- und Südosteuropa vom Ende des 18. Jahrhunderts bis zum ersten Weltkrieg. Wien 1983., II. Universitäten und Studenten. Die Bedeutung studentischer Migrationen in Mittel- und Südosteuropa vom 18. bis zum 20. Jahrhundert. Wien 1987. (Hrsg: Richard Georg Plaschka - Karlheinz Mack).
¹⁰ J.B.Coissac: Les étudiants écossais á l’iniversité de Paris = Revue internationale de l’enseignement71. (1917). Közli: Hilde de Ridder-Symoens: Mobilität. In: Geschicte der Universität. München 1993. 276. p.
¹¹ Elsősorban Avignonba, Touluose-ba és Montpellier-be.
¹² M.Peset: Universidades Espanolas y universidades europeas. Jus Commune. 12. 1984.
¹³ Bordeaux-ban a Collége de Guiemme, Párizsban a Collége de Sainte Barbare adott helyet a portugál diákoknak, akiknek ötven alapítványi helyet is biztosítottak a Párizsi Egyetemen.
¹⁴ Donald Elmslie Robertson Watt: A Biographical Dictionary of Scottish Graduates to AD 1410. Oxford, 1977.
¹⁵ Vö: Pearl Kibre: The Nations in the Medieval Universities. Cambridge, Massachusetts, 1948. 161. p.
¹⁶ Commentationes Historicae-Almae Matri studiorum Bononiensi novem saeeula feliciter celebranti ab Universitate Jagellonica Cracoviensi oblatae. Warszawa-Krakow 1988. 283. o. + XXXI t.
¹⁷ A tanulmánykötet és gyönyörűen illusztrált kétnyelvű katalógus: Natio Polona. Le Universitá in Italia e in Polonia ( secc. XIII-XX) Mostra documentaria Polska 1990. Krakow-Wroclaw-Warszava-Torun. Italia 1991. Roma-Perugia-Padova-Bologna. Perugia 1990. 300 o.
¹⁸ A téma legnevesebb lengyel szakértője Witold Molik poznani professzor, akinek "Polskie Peregrynacje Universyteckie do Niemiec 1871-1914" c. kötete Poznanban 1989-ben jelent meg 304 o. Németül: Polnische Studenten an den deutschen Universitäten 1871-1914 = Studia Historica Slavo-Germanica XV. köt. 1986 (1989) 55-73 o., Uö: Die polnische Studenten und die deutschen Burschenschaften im 19. Jahrhundert. = Studentische Burschenschaften und bürgerliche Umwälzung (Zum 175. Jahrestag des Wartburgfestes) (Hrsg. Helmut Asmus) Halle 1992 (?) 254-262 o., Uő: Assimilation der polnischen Intelligenz im preussischen Teilungsgebiet durch Bildung 1871-1914.= Archiv für Sozialgeschichte 32/1992. 81-93.o.
¹⁹ Példaként: Jerzy Kochanowski: Die polnische Studentenkolonie in Darmstadt 1894-1914. = Wechselwirkung. Woche der polnischen Kultur und Wissenschaft an der TH Darmstadt. Darmstadt 1992. 173-205 o., Witold Molik: Die Polen und die Universität Königsberg in den Jahren 1871 bis 1914 = Nordost-Archiv Neue Folge Band III. 1994. Heft 2. 427-446.o. Lars Niléhn, Marian Pawlak: Studia uniwersyteckiemù odzieþy z Prus Królewskich w XVIXVIII w. Das akademische Studium der Jugend aus Königlich Preussen im XVI-XVII Jh. Torun, 1988.
²⁰ Rumänische Studierende an europäischen Universitäten = Zeitschrift für Siebenbürgische Landeskunde 73. 1979. 1. sz. 21-40 o., Stelian Mândruţ: Die rumänische Intelligenz und die Wiener Universität 1867-1918. Allgemeine Betrachtungen = Revue Roumaine d’Histoire 1-2/1995. 97-108.o., Uő: Studenti din România, Transilvania, şi Bucovina la Universitatea tehnică din Viena (1867-1918) = Anuarul Institutului de Cercetări Socio-Umane „Gheorghe Şincai” Târgu Mureş 1998. 58-78.o., Lucian Nastasă: Instituţiile academice şi formarea elitelor moderne din spaţiul românesc = uo. mint előbb 47-57.o., Elena Siupiur: Die Intellektuellen aus Rumänien und den Südosteuropäischen Ländern in den deutschen Universitäten (19. Jahrhundert) Teil I. Universität Bonn. Teil II. Universität Göttingen = Revue etudes sud-est européennes XXIII. 1-2. 1995. 83-99.o., és 3-4. 1995. 251-264.o., Cornel Sigmirean: Istoria formării intelectualităţii româneşti din Transilvania şi Banat în epoca modernă, Cluj 2000. 807 o.
²¹ Lásd: Dan Berindei: Tineri români la Paris înainte de 1848 = Românii şi Europa. Istorie, societate, cultură I. Bucureşti 1991. 71-79.o., Lucian Nastasă: Le rôle des etudes á l étranger dens la carriére des professeur d université en Roumanie (1864-1944) Kézirat. Előadás Krakkóban a "Histoire Sociale de l Education des Elites en Europa Centrale" c. konferencián 1996. április.
²² A német kapcsolatokra. Ljubinka Trgovcevic: Die erste im Ausland ausgebildete Professorengeneration der Universität Belgrad = Wegenetz europäischen Geistes II. i.m. 101-113 o., Uő: Education of Serbian Intelligentsia at Foreign Universities in the 19 th Century = Kézirat. Előadás Krakkóban az előző jegyzetben említett konferencián.
²³ Zacharias N. Tsirpanles: Die Ausbildung der Griechen an europäischen Universitäten und deren Rolle im Universitätsleben des modernen Griechenland (1800-1850) = Wegenetz I. im. 250-272. o., Karol Rosenbaum: Die Bedeutung der Universität Jena für die der slowakischen nationalen Wiedergeburt = Wegenetz I. im. 380-384. o., Jaroslav N. Scapov: Russische Studenten an den westeuropäischen Hochschulen. Zur Bedeutung einer sozialen Erscheinung am Anfang des 20. Jahrhunderts = Wegenetz I. im. 395-412. o., Michail W. Lomonossow 1711-1756. Mittler zwischen Ost und West = Schriften des Hessischen Staatsarchiv Marburg. 6., Marburg 1990. 128 o., Cvetana Todorova: Migrationen bulgarischer Studenten an europäische Universitäten seit der Befreiung Bulgariens von den Türken bis zum Ersten Weltkrieg = Wegenetz II. im. 67- 82.o.
²⁴ Vaclovas Biržiška: Lietuvos studentai užsienio universitetuose XIV – XVIII amžiais. Student from Lithuania in foreign Universities during XIV – XVIII Centuries. = Institute of Lithuanian Studies Press Chicago 1987. 1800-ig közli a külföldi egyetemeken tanult litván hallgatók adatait. Az észtek külföldi egyetemjárásával is sokat foglalkozik Hain Tankler: Die Universität Tartu/Dorpat in den Wissenschaftbeziehungen zwischen Ost und West = Der Beitrag der Deutschbalten und der städtischen Rußlanddeutschen zur Entwicklung des Russischen Reiches 1850-1917 267-279.o. és Arvo Tering,aki kiadta a tartui egyetem anyakönyvét: Album Academicum der Universität Dorpat (Tartu) 1632-1710 Tallin 1984. és ő készíti a teljes baltikumi peregrináció adattárát: Arvo Tering: Die Matrikel der est-, liv- und kurländischen Studenten 1561-1800. Lásd még: Vello Helk: Baltische Stammbücher und Alben mit Eintragungen aus dem Baltenland vor 1800. 1. Stammbücher baltischer Besitzer aus dem 16. und 17. Jahrhundert; 2. Stammbücher baltischer Besitzer aus dem 18. Jahrhundert; 3. Stammbücher von Besuchern des Baltikums. In: Ostdeutschefamilienkunde. Bd. 7, 24. Jg.,Neustadt a. d. Aisch, 1976, S 265-273, 329-336, 377-385. Vello Helk: Album amicorum. Reisialbumitest ja nendeeestikeelsetest sissekannetest. In: Tulmuld XXIV, Lund, 1973, lk 141-150, 205-211; XXV, 1974, lk 24-29; Album amicorum II. In: Tulimuld XXVI, Lund, 1975, lk 27-31; Album amicorum III. In: Tulimuld XXVIII, Lund, 1977, lk 150-154; Album amicorum IV. In: Tulimuld XXIV, Lund, 1978, lk 140-143; Album Amicorum V. In: Tulimuld XXXVIII, Lund, 1987, lk 31-32.
²⁵ Michael Rauck: Japanese in the German Language and Cultural Area 1865-1914. Tokyo Metropolitan University 1994. 494 o
²⁶ A dán és norvég külföldi egyetemjárás teljes adattárát kiadták 1813-ig: Vello Helk: Dansk-Norske Studierejser fra reformationen til enevaelden 1536-1660. Odense 1987. 448 o., a második rész: 1661-1813. Odense 1991. 319 o. Ennek részadatai: Friis H.: Danske og Norske Studerende i Braunsberg 1578-1694, és uő: Danske og Norske Studerende i Marburg 1653-1830 = Personalhist(orie) t.14. rk.VI. tr.1967. 192-199.o. Lásd még: Vello Helk: Laurentius Nicolai Norvegus S. J. En biografi med bidrag til belysning af romerkirkens forsøg på at genvinde Danmark-Norge i tiden fra reformationen til 1622 (Kirkehistoriske Studier, II rk., 22). København, 1966. Vello Helk: Dänische Romreisen von der Reformation bis zum Absolutismus 1536-1660. In: Analecta Romana Instituti Danici VI, 1971, S. 107-196. A finn szakirodalomból: Timo Myllyntaus: Nordic Students at the Swiss Federal Institute of Technology 1855-1939. Kézirat Előadás Budapesten az "Engineering Education in Comparatíve Perspectíve" c. szekcióban az ICOHTEC, 96 c. konferencián. A norvég kutatásokból: John Peter Collett: Der deutsche Einfluss auf die norvegische Wissenschaft und Universitätsausbildung = Deutschland – Norwegen. Die lange Geschichte (Hrsg: Jarle Simensen). Tano Aschehoug 1999. 56-70.o., Magne Malmanger: Die düsseldorfer Malerschule und ihre norwegischen Künstler, Uo. mint előbb: 84-92 o. A svéd és részben finn peregrináció legkomolyabb feldolgozása: Simone Giese: Studenten aus Mitternacht. Bildungsideal und peregrinatio academica des schwedischen Adels im Zeichen von Humanismus und Konfessionalisierung = Band 68. Contubernium. Beiträge zur Universitäts- und Wissenschaftsgeschichte. Franz Steiner Verlag. Stuttgart 2009.
²⁷ Karády számos közleménye közül témánk szempontjából rendkívül fontos: Victor Karady: Funktionswandel der österreichschen Hochschulen in der Ausbildung der ungarischen Fachintelligenz vor und nach dem ersten Weltkrieg = Bildungswesen und Socialstruktur in Mitteleuropa im 19. und 20. Jahrhundert (Hrsg: Victor Karady-Wolfgang Mitter) Köln-Wien 1990. 177-207. o.
²⁸ Vámos Éva: Német-magyar kapcsolatok a kémiában, az élelmiszeriparban és a vegyiparban II. Bp. 1995. A német egyetemi kapcsolatokra vonatkozó rész 13-64. o. Uö: Deutsch-ungarische Beziehungen auf dem Gebiet der Chemie der Lebensmittelchemie und der chemischen Industrie = Technologietransfer und Wissenschaftsaustausch zwischen Ungarn und Deutschland. (Hrsg: Holger Fischer und Ferenc Szabadváry) München 1995. 211-272. o.
²⁹ Vö: Tonk Sándor: Erdélyiek egyetemjárása a középkorban (1520-ig) Bukarest 1979. 397., Szabó Miklós-Tonk Sándor: Erdélyiek egyetemjárása a korai újkorban 1521-1700 = Fontes Rerum Scholasticarum IV. Szeged 1992. 393 o., Szabó Miklós- Szögi László: Erdélyi peregrinusok. Erdélyi diákok európai egyetemeken 1701-1849. Marosvásárhely 1998. 610 o., Uők: Az erdélyiek külföldi egyetemjárása a XVIII. században és a XIX. század első felében. = Emlékkönyv Jakó Zsigmond nyolcvanadik születésnapjára. Kolozsvár 1996. 470-483.o., Erdélyiek külföldi egyetemjárása 1849-1919 között 1-2. (Szabó Miklóssal és Simon Zsolttal) Marosvásárhely, 2014. (Mentor Kiadó) 523 + 593 p
³⁰ Tonk Sándor: Erdélyiek egyetemjárása a korai újkorban. Kandidátusi értekezés. Marosvásárhely 1993. Kézirat. 10. p.
³¹ Lukinich Imre 1927-ben a peregrinációról írt rövid összefoglalását azzal zárta, hogy igen fontos lenne a Magyarországi tanulók külföldön c. sorozat folytatása, mert mint írja: "szellemi életünk fejlődéstörténete szempontjából megbecsülhetetlen értékű volna egy ilyen tartalmú rendszeres gyűjtemény" = Lukinich Imre: A magyarok egyetemjárása külföldön IN: A magyar tudománypolitika alapvetése (Szerk: Magyary Zoltán) Bp. 1927. 161. o.
³² Ezek: Németország 87, Ausztria 22, Olaszország 17, Franciaország 15, Lengyelország 12, Anglia 12, Csehország 10, Svájc 9, Hollandia 8, Belgium 5, Ukrajna 5, Szlovákia 5, Románia 4, Skócia 4, Portugália 4, Oroszország 3, Svédország 2, Horvátország 2, Finnország 2, Dánia 1, Észtország 1, Litvánia 1, Szlovénia 1, Szerbia 1, Írország 1, Lettország 1, Norvégia 1
³³ Album Academiae Vitebergensis Ältere Reihe Band I.1502-1560. Halle 1841., Band II. 1560-1602. (Hrs: Otto Hartwig) Halle 1894., Band III. Indices (Bearb: G. Naetebus, Hrsg: Karl Gerhard) 1502-1602. Halle, 1905. Album Academiae Vitebergensis Jüngere Reihe Band I. 1602-1660. (Bearb: Bernhard Weissenborn) Magdeburg, 1934., Band II. Registerband 1602-1660. Magdeburg, 1934., Band III. 1660-1710 und Ortsregister (Bearb: Fritz Junke) Halle, 1952. VII. 1710-1812 und Ortsregister (Bearb: Fritz Junke) Halle, 1966.
³⁴ Album seu matricula facultatis juridicae universitatis Pragensis ab anno Christi 1372 usque ad annum 1418 Pragae, 1834. Liber Decanorum Facultatis Philosophicae Universitatis Pragensis ab anno Christi 1367 usque ad annum 1585. Pragae, 1832.
³⁵ Chartularium Universitatis Parisiensis (Ed: Henricus Denifle – Aemilius Chatelain) Tom I. 1200 - 1286. Parisiis, 1889., Tom II. 1286 – 1350. Parisiis 1891., Tom III. 1350 – 1394. Parisiis 1894., Tom IV. 1394 – 1452. Parisiis, 1897., Actuarium Chartularii Universitatis Parisiensis. Liber Procuratorum Nationis Anglicae (Alemanniae) in Universitate Parisiensis (Ed: Henricus Denifle – Aemilius Chatelain) Tom I. 1333 – 1406. Parisiis, 1894., Tom II. 1406 – 1466. Parisiis, 1897.
³⁶ Die Matrikel der Universität Leipzig (Hrsg: Georg Erler) Band 1. Die Immatrikulationen von 1409-1559. Leipzig, 1895., Band 2. Promotionen 1409 - 1559. Leipzig, 1897., Band 3. Register. Leipzig, 1902. Giesecke & Devrient, (Codex diplomaticus Saxoniae regiae (Hrsg: Otto Posse u. Hubert Ermisch) Die jüngere Matrikel der Universität Leipzig, 1559 - 1809 (Hrsg: Georg Erler) Band 1. Die Immatrikulationen v. Wintersemester 1559 bis zum Sommersemester 1634. Leipzig, 1909., Band 2. Die Immatrikulationen vom Wintersemester 1634 bis zum Sommersemester 1709. Leipzig, 1909., Band 3. Die Immatrikulationen vom Wintersemester 1709 bis zum Sommersemester 1809. Leipzig, 1909. Giesecke & Devrient
Die Matrikel der Universität Leipzig (Hrsg: Jens Blecher und Gerald Wiemers) Band 1. Die Jahre 1809 bis 1832 Weimar, 2006., Band 2. Die Jahre 1832 bis 1863. Weimar, 2007., Band 3. Die Jahre 1863 bis 1876. Weimar, 2008., Band 4. Die Jahre 1876 bis 1884. Weimar, 2009., Band 5. Die Jahre 1884 bis 1892. Weimar, 2010., Band: 6: Die Jahre 1892 bis 1901. Weimar, 2011., Band: 7: Die Jahre 1901 bis 1909. Weimar, 2012. Verl. und Datenbank für Geisteswissenschaften.
³⁷ Album Studiosorum Universitatis Cracoviensis Tom I. 1400-1489. Cracoviae, 1887., Tom. II. (Ed: Adam Chmiel) 1490-1551 Cracoviae 1892., Tom. III. 1551-1606 Cracoviae 1904., Tom. IV. (Ed: Georgius Zathey) 1607-1642 Cracoviae 1950., Tom. V. (Ed: Carolus Lewicki) 1720-1780 Cracoviae – Wratislaviae 1956., Statuta nec non Liber Promotionum Philosophorum Ordinis in Universitate Studiorum Jagellonica ab anno 1402 ad annum 1849. (Ed: Josephus Muczkowski) Cracoviae, 1849. Metryka Uniwersytetu Krakowskiego z lat 1400-1508 (Wydali: Antoni Gąsiorowski, Tomasz Jurek, Izabela Grzesika) Tom I. Tekst. Tom II. Indeksy. Krakow, 2004., Metryka czyli album Uniwesytetu Krakowskiego z lat 1509-1551 (Wydali: Antoni Gaşiorowski, Tomasz Jurek, Izabela Skierska przy współpracy Ryszarda Greziska) Warszawa, 2010. (Wydawnictwo Neriton)
³⁸ Die Matrikel der Universität Wien Band 1. 1377 - 1450, [1954 - 1956]., Band: 2/1 1451 - 1518, 1, 2: Register der Personen- und Ortsnamen (Bearb: Willy Szaivert) 1967., Band 2/2. 1451 - 1518,1, 2: Text 1967., Band 3. 1518,2 - 1579,1 (Bearb: Franz Gall) 1971., Band 4. 1579,2 - 1658/59. 1974., Band 5. 1659/60 - 1688/89. 1975., Band 6. 1689/90 - 1714/15 (Bearb: Kurt Mühlberger) 1993. Band 7. 1715/16 – 1745/46 (Bearb: Ulrike Denk, Nina Knieling, Thomas Maisel und Astrid Steindl), 2011., Band 8. 1746/47 – 1777/78 (Hrsg: Kurt Mühlberger. Bearb: Ulrike Denk, Nina Knieling, Thomas Maisel und Astrid Steindl). 2014.
³⁹ A nagy európai egyetemek matrikula kiadásai már nagyrészt digitálisan is elérhetők az interneten. Lásd: genwiki. genealogy.net/Universitätsmatrikel}